Tartalomjegyzék

Madách Imre (1823-1864)
#

Életrajz
#

1. január 21-én született a Nógrád megyei Alsósztregován
- vagyonos középnemesi család
- apja: Madách Imre a megye híres és befolyásos ügyvédje. Tájékozott, haladó gondolkodású, természettudományok iránt is érdeklődő ember (a szerző 14 éves, amikor apja meghal)
- anyja: Majthényi Anna (nemesi származású, puritán elvű, szigorú katolikus nevelés)
- testvérei: Mária, Anna, Károly, Pál
A váci piarista gimnázium magántanulója. Anyjuk tanárokat fogad melléjük érdeklődő gyerekek, lapot állítanak össze: Litteraturia Kevercs címmel
1. Pest – a jogi kar hallgatója.
- irodalmi érdeklődése: Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Eötvös, Shakespeare, Victor Hugo művei
- Pesti Magyar Színház előadásai
- Athenaeum folyóirat előfizetője
- Latinul, németül, franciául olvas
- szabadszellemű tanárok hatása
- nemesi liberális ifjakból álló baráti kör
- romantikus lelkesültség
- Commodus címmel első drámakísérlete (1839 körül)
1. Pest – megjelent első verseskötete: Lantvirágok címmel.
- Lónyay Etelka iránti ifjúkori szerelme ihlette.
- Életében több verseskötete nem jelent meg.
1. Alsósztregova – magánúton készült a jogi vizsgákra.
- drámái: Nápolyi Endre; Csák végnapjai
- ekkori múzsája: Dacsó Lujza
1. – az egyetemi tanulmányok befejezése.
1. Balassagyarmaton joggyakornok lett, majd kinevezték aljegyzőnek. (Később szívbaja miatt le kellett mondania az aljegyzőségről)
- bekapcsolódik a politikába, a centralisták híve
- az ellenzék szónokaként vált ismertté
- a halálbüntetés ellen és az esküdtszék felállítása mellett szólal fel (Szontágh Pállal)
- drámái: Férfi és nő; Mária királynő (első változata), Csak tréfa
- Kisfaludy Társaság pályázatára elküldi Művészeti értekezés c. tanulmányát
- tudósít a Pesti Hírlapnak – Timon álnéven; Törvényhatósági dolgok címmel
1. feleségül veszi a protestáns Fráter Erzsébetet – anyja és barátja, Szontágh Pál ellenzésére
- gyerekeik: Aladár, Jolán, Borbála
- Csesztvére költözik a család
1. nógrádi főbiztos – a megyében állomásozó katonaság ellátását irányítja
1. a csesztvei kúria a szabadelvű ellenzék egyik fontos gyülekező helye
1. két öccsével egyetemben a forradalom hívei lettek, de Madách betegeskedése miatt nem vehetett részt a szabadságharcban.
- Pál Kossuth futára, tüdőgyulladás miatt hal meg
- Mária nővérét és családját rablótámadás alkalmával felkoncolják – Márai testvérem emlékezet
1. a vereség után a nógrádi csapatok a sztregovai Madách-birtokon rejtik el fegyvereiket
1. letartóztatták Rákóczy János, Gracza Antal és Záhony István rejtegetése miatt
- Pozsonyban, majd Pesten raboskodott
- birtoka jövedelmét lefoglalták
- 1853-ban bizonyítékok hiányában elengedték
1. elvált a feleségétől
1. A civilizátor – komédia Aristophanes modorában (nincsenek felvonások, kardalok tagolják a párbeszédeket). A mű címe. István bácsi, a falusi gazda szívélyes – patriarkális viszonyban él cselédeivel, kik az akkori Magyarország nemzetiségeit képviselik. Megjelenik azonban Stroom, a civilizátor, aki a barbár keleti világot kívánja műveltté tenni. A Bach-rendszer politikáját gúnyolja ki és felveti a nemzeti kérdést is.
1859–1860. Az ember tragédiája
- 1862-ben jelent meg
- Ez a mű egy kérdésre keresi a választ: “Vitte-e előbbre a civilizáció az embert?”
- Műfaja szerint drámai költemény; emberiség költemény; lírai dráma
- kétszintes dráma (Bécsy Tamás)
- Filozofikus jellegű – olvasásra szánta.
- 1. Pestre viszi, Szontágh biztatására Jámbor Pált (Hiador) kéri meg, hogy mutassa meg Aranynak, aki azonban elsőre “gyenge Faust-utánzatnak” véli, így félreteszi.
- Arany még ebben az évben bemutatja az első 4 színt a Kisfaludy Társaságban
- Paulay Ede viszi színre 23 év múlva.
- Ugyanaz az évtized “szülte” Ibsen Peer Gyntjét és Flaubert drámai költeményét, a Szent Antal megkísértését.
1860–61. Mózes – dráma
- Ez már nem tragédia, hanem dramatizált eposz.
- Bibliai történetet mesél el, ahogy a népvezér Mózes szembekerül a “hitvány tömeggel”.
1860–61. Nógrád megye országgyűlési követévé választották.
- Politikai hitvallás – elutasítja a kiegyezés gondolatát
1. A Kisfaludy Társaság tagja, székfoglalója: Az aesthetika és a társadalom viszonyos befolyása
1. Az Akadémia tagja, székfoglalója: A nőről, különösen aesthetikai szempontból
1. október 5-én Alsósztregován halt meg.
- sírja a sztregovai kastélyparkban
- Arany a Koszorúban jelentette meg nekrológját

Az ember tragédiája
#

Keletkezési körülményei (1849 Alsósztregova):
#

a forradalom bukása utáni csalódott politikai helyzet
személyes válság (válás, betegség, családtagok elvesztése)
a determinizmus (emberi végzet elkerülhetetlensége, a társadalmi haladás nem léte) megjelenése és terjedése
a kor természettudományos elképzelései

Műfaji kérdés
#

Drámai költemény vagy lírai dráma:
#

Az elnevezés Shelley: Megszabadított Prométheusz című művéből ered, s a szintagma egyszerre utal a romantika esztétikájának műfaji határokat lebontó törekvésére, valamint arra, hogy nem a külsődleges drámai akció a fontos, hanem a szereplőkben lejátszódó gondolatok ki vetítése, azaz a műfajban minden a szereplőkben lejátszódó lírai folyamatoknak van alárendelve.

Világdráma, emberiségköltemény:
#

A feldolgozott problémakör az egész emberiséget érinti; a lét alapvető kérdéseit kutatja többnyire a mítoszokhoz visszanyúlva.

Emberiségköltemények:
- Milton: Az elveszett paradicsom
- Calderon: Az élet álom
- Goethe: Faust
- Byron: Manfred; Káin
- Shelley: A megszabadított Prométheusz
- Ibsen: Peer Gynt

Könyvdráma:
#

Műfaji jellemzőinek megfelelően hatását elsősorban olvasmányként fejti ki – téves műfaji kategória, hiszen az alkotás előadható.

A Tragédia műfaji előzményei:
#

Goethe: Faust
Victor Hugo: Századok legendája
Byron: Káin
Shelley: A megszabadított Prométheusz
Milton: Az elveszett paradicsom
Dante: Isteni színjáték
Biblia

Természettudományos kérdések:
#

Newton: Principia című műve (bolygók mozgása, gravitáció) (1. szín)

Faraday mágneses erővonal elmélete (3. szín)
Az első termodinamikai törvény (anyagmegmaradás) (3. szín)
A második termodinamikai törvény (energiaáramlás iránya) (14. szín)
Darwin evolúciótana, illetve az ebből fakadó szociál-darwinizmus (küzdelem a létért elv) (londoni szín – majomjelenet és az eszkimószín)
Malthus népesedéstana (londoni szín – gyárosok beszélgetése)
Lombroso koponyatana (Falanszter)
Hegel dialektikája és idealizmusa
Feuerbach materializmusa
Fourier utópista szocialista elképzelései (falanszter-elmélet)
Fagyhalál-elmélet (entrópia-elv → a Naprendszer kihűlése)
deizmus, panteizmus – (bár bigott katolikus családban nőtt fel)
a francia (felvilágosodás) forradalom eszmeisége

Felvetett kérdések:
#

Van-e célja az emberi létnek?
Van-e haladás a történelemben? Boldogabb lett-e az emberiség? Megoldotta-e problémáit?
Van-e szabad akarat?
Mi a tömeg és a vezér (egyén) viszonya / szerepe?
Beleszólhat-e a tömeg a történelem irányításába?
Férfi és nő viszonya
Megismerhető-e a világ?

A mű szerkezete:
#

Keretszínek: I., II., III.

Álomszínek:

Történelmi színek * Ókor: IV., V., VI. * Középkor: VII., VIII., X. * “Álom az álomban” (Újkor): IX. * Újkor: XI.
Utopisztikus színek * XII., XIII., XIV.

Keretszín: XV.

Verselése: rímtelen ötös és hatodfeles jambus

A Tragédia történelmi színeiben Madách az ún. hegeli triáda (tézis- antitézis- szintézis) elvét alkalmazza. A színekben egy-egy eszme (tézis) útját követhetjük végig, míg csak ki nem ábrándul belőle Ádám. A soron következő eszme az előbbi ellenpárja (antitézis) lesz, majd végül a kettőt egybeolvasztja egy harmadik (szintézis). Remek példa a tézis-antitézis elvére az első két történelmi szín.

Az eszmék közül a párizsi szín hármas jelszava van a legmarkánsabban jelen: ez variálódik, mutatja be arcait.

Színek és tartalmuk
#

I. Menny (a Teremtés után)
#

“A gép forog – az alkotó pihen.” – deizmus
a világot, mint egy gépet, szerkezetet írja le – mechanikus materializmus
Isten és Lucifer vitája: L., a teremtmény tagadja a Teremtés nagyszerűségét

kifogásai:
- a.) a teremtés ismételhető (az ember is képes rá vegykonyhájában)
- b.) öncélú teremtés – Isten dicsőségére
- c.) egyhangú teremtés

Lucifer szükségszerű léte → ő a másik pólus, ezért nem bántja az Úr – Hegel dialektikája

(az ellentétek feltételezik egymás létét)

II. Paradicsom
#

két fát adott L.-nek az Úr – Isten lehetőséget ad L.-nek, hogy harcba szálljon vele az emberben
→ az első emberpár a Paradicsomban:
öntudatlanok
harmónia ember és természet ill. férfi és nő között (Madách Éden-nosztalgiája)
Ádám és Éva szimbolikus alakok (nem ősemberek!)
bűnbeesés: az ember elnyeri függetlenségét, szabadságát, de ezzel elveszti a halhatatlanságot
Éva viszi bűnbe Ádámot – gyarló asszony (Fráter Erzsi)
Ádám használni akarja elnyert szabadságát: küzdeni fog
a kiűzetést elfogadja, maga indul el

III. Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után)
#

Ádám földet művel (alkotó ember - fausti ember)
Éva visszaidézi a vesztett Édent → lugasépítés ( a nő, bár ellentmondásos, de az embert megtartó erők közé tartozik)
öntudatra ébredt az emberpár
a család és tulajdon megjelenése
Ádám a jövőre kíváncsi (Elszakadhat-e az ember Istentől? Megállhat-e a saját lábán? Irányíthatja-e saját sorsát?)
L. álmot bocsát rá - megismerheti Ádám az emberiség jövőjét (a kiűzetés oka is a tudásvágy volt!)
→ az álom megfelelő keret az idő és térbeli utazáshoz, ugyanakkor védelmet is jelent (fizikai értelemben, de illúzió-léte megóvja Ádámot is - ez még csak fikció, egyelőre nem realizálódott)

IV. Egyiptom
#

Ádám: ifjú fáraó

Éva: rabszolga

Lucifer: miniszter

“milliók egy miatt” - elve - autokrácia
eszme: nagyság
a fáraó önistenítése - a piramis halhatatlanságát szolgálja
a fáraó mégis boldogtalan: mindene adott, semmiért nem kellett küzdenie
csak ő szabad - mások elnyomása szüli szabadságát
Éva vet véget a fáraó önistenítésének → ő menti meg etikailag Ádámot
a szerelem megváltó ereje (akárcsak Dante Beatricéje, vagy Faust Margitja)
Ádám maga mellé emeli szerelmi társnak a rabszolga asszonyt - egyenlőség

V. Athén
#

Ádám: Miltiádész

Éva: Lucia, Miltiádész felesége

Lucifer: harcos

“egy milliók miatt” - az egyén szolgálja a közt - demokrácia
eszme: közösség
M. a nép kezébe helyezi hatalmát - a demagógok és pártütők azonban ellen fordítják a népet (vezér ← → tömeg)
Lucifer korábban intette Ádámot: a nép szolgalelkű
→ úr kell neki (ezen alapszik a despotizmus)
Lucia egyenlő társa férjének, de családi boldogságánál is többre értékeli a közjót - → a nép leánya (önzetlenség)
Ádám kiábrándul (a hálátlan nép miatt bukik el az eszme), szembefordul a népszabadság eszményével → az élvezetekbe akarja vetni magát

VI. Róma
#

Ádám: Sergiolus (élvhajhász patrícius)

Éva: Júlia (kéjhölgy)

Lucifer: Milo (élveteg patrícius)

orgia a hanyatló Római Birodalomban (hedonizmus)
szentségtelen kor (halottgyalázás)
L. remekül érzi magát ebben a romlott környezetben (cinizmus, erkölcstelenség, fertő)
L. teljesen érzelemmentes ← → Ádám eszményi szerelmet keres és talál még ebben a züllött korban is (Évában még maradt valami az édeni tisztaságból - a test és a lelki értékek különválása)
Ádám és Éva elutasítja ezt a mocskos világot - ez az első lépés az új felé (hivatásra van szükség)
az új eszmét Péter apostol hirdeti → kereszténység,
ez a szín nem egy eszme, hanem egy életforma csődjét mutatja

VII. Konstantinápoly
#

Ádám: Tankréd

Éva: Izóra

Lucifer: fegyverhordozó

eszme korcs: szeretet, hit

az új hivatás: Isten szolgálata
az egyház azonban a gyűlölet, a viszályok tanává tette a kereszténységet (kifordította önmagából az eszmét; vallási fanatizmus) → Konstantinápolyban félnek a keresztesektől; eretnekégetés
Évát az apja felajánlja a Szent Szűznek - apáca lett
Ádám csalódottságát Éva teszi teljessé → szerelmük akadálya: a zárda (test és lélek különválása - nem teljesülhet be a szerelem)
Ádám újra akarja teremteni a kort - itt viszont az egyén nem győzedelmeskedhet: a kornak “úszója, nem vezére az egyén” - mondja L.
Ádám kiábrándul: most azonban nem az élvezetekbe, hanem a nyugalomba menekül, távol a világtól: a tudomány elefántcsonttornyába

VIII. Prága I.
#

Ádám: Kepler

Éva: Kepler felesége, Müller Borbála

Lucifer: Kepler famulusa

eszme: a tudomány

ellentmondásos kor: a régi, feudális világ még itt kísért: boszorkány- és eretnekégetés; a tudomány és babona együttélése
Ádám nyugalomra vágyik, nem akar a világ dolgaival törődni → reneszánsz tudós, udvari csillagász Habsburg Rudolf prágai udvarában, DE Rudolf nem a tudományáért tartja, hanem alkímiai, horoszkópkészítő és asztrológiai ismeretei végett
Kepler szerint mindez babona (SZABADSÁG), de valamiből fedeznie kell felesége igényeit
Müller Borbála figurája áll legközelebb Fráter Erzsi alakjához: kicsapongó, könnyelmű, férjét megcsaló, eláruló asszonynak ábrázolja Madách, DE Kepler rádöbben a Borbálának szelet csapó udvaronc és maga a kor hitványságára - ezzel mintegy felmenti asszonyát
az udvarnál lenézik Keplert alacsony származása miatt, holott különb a többieknél (EGYENLŐSÉG - TESTVÉRISÉG)
új kort kíván, nem ily “törpe kort” → álomba zuhan, s Kepler végszavára már a kövekező szín Dantonja felel

IX. Párizs (“álom az álomban”)
#

Ádám: Danton

Éva: kettős szerepben → márkinő, pórnő

Lucifer: bakó

eszme: szabadság, egyenlőség, testvériség

“álom az álomban”
lendületes, mozgalmas tabló a francia forradalomról
az eszme ezúttal a Tragédia más színeit is át meg átszövő “Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” eszméje
a haza lép az első helyre az egyénnel szemben
nagy ellentétek/ ellentmondások kora ez is:
→ Danton - s vele Madách is - elfogadja a forradalmi erőszakot, DE a nép túlmegy a határon - vérszomj, mészárlás, értelmét vesztett erőszak
→ a forradalom tiszta eszméi a gyakorlatban pusztító ideológiává válnak
→ Danton is meginog, látva az értelmetlen gyilkolást (márkinő)
→ ebben a környezetben a nő is szélsőséges, ellentmondásos: a finom, tanult márkinő guillotine alatt végzi, majd Éva másik arccal, mint felgerjedt pórnő tér vissza
→ Danton és a nép (tömeg) - a nép befolyásolható, de nem aljas
a Danton ellen felhozott vádak is többnyire jogosak
a forradalom megeszi gyermekeit, de eszméi változatlanul érvényesek

X. Prága II.
(lásd.:VIII. szín)
#

“az álom az álomban” megoldás itt nyer értelmet:
Kepler a párizsi színt így, kívülről értékelheti
a forradalom értékelésében nagy szerepet játszott az 1948/49-es forralom iránti nosztalgia
konklúzió: a forradalmat minden borzalmával együtt is vállalni kell (nemzeti függetlenség vágya)
tanítványjelenet: formailag hasonlít a Faust-féle tanítványjelenetre, de a Kepler nem az élet élvezetéért cserébe dobja el fóliánsait, hanem e könyvek számára a múlt előítéleteit hordozzák
“Ki a szabadba!” -rousseau-i gondolat megjelenése (empirizmus, felvilágosodás)
ars poeticus: a forradalom eszméi nemcsak a társadalom, az egyén, hanem a művészetek felszabadulását is magával hozza (romantika programja)

XI. London
#

Ádám: munkásruhában

Éva: polgárlány

Lucifer: munkásruhában

eszme: szabad verseny

elérkezünk a jelenbe - Madách korába
korai kapitalizmus kora → az új eszme: a szabad verseny (Anglia, ipari forradalom ideje)
helyszín: vásár - ahol minden és MINDENKI eladó (lásd: Thackerey A hiúság vására!)
kaleidoszkópszerű színfelépítés: rövid, lazán kapcsolódó jelenetek füzére a kapitalizmusról
sötét kép a korabeli társadalomról: értékvesztett (itt az Éden is nevetség tárgya), kiábrándító, üres és embertelen kor - ezt illusztrálja a balladaszerű Lovel-jelenet)
a nőt is lealjasítja, számíróvá teszi a kor, de még mindig Éva az , aki a haláltánc-szerű (lásd.: Arany Hídavatás)záró jelenetből kimagasodik, s átlépi a pusztulásra ítélt kort és társadalmat - még mindig ő az édeni értékeke hordozója
olyan társadalomra vágyik Ádám, ami nem büntet, de véd; közös erő működteti és a tudomány lesz eszmei háttere

XII. Falanszter
#

Ádám: falanszterruhában

Éva: anya a falanszterben

Lucifer: falanszterruhában

eszme: ésszerű szervezettség

az első utópisztikus szín a jövőből - Fourier, francia utópista szocialista eszméi alapján
kollektivisztikus társadalom, amit tudományos alapon irányítanak (pl. frenológia)
Fourier-től azonban csak a társadalmi keretet veszi át - új, pesszimista tartalommal tölti fel
a gyermeknevelésről szóló részt viszont Platón Államából emeli át
két előnye van az elképzelésnek: a világbéke és a javakból való egyenlő részesedés
ebben a világban az egyéniség elszürkül, természetes életkörülményeinek elvesztése egyúttal a természetes ösztönök, vágyak visszaszorításával jár együtt
uralkodó elvei: uniformizmus (→ egyenruha, nincs név csak szám); racionalizmus, biológiai determinizmus (pl. koponyatan),utilitarizmus (a hasznosság elve → a művészet és az érzelmek felesleges, tehát tiltott dolgok)
összességében: ez a világ leginkább Orwell 1984, illetve Huxley Szép új világára emlékeztet
a Tudós e társadalom abszolút feje - a katasztrófa megelőzésén fáradozik (entrópia-elv; a Föld készleteinek végső kiaknázása) ←← → nem az emberiség megmentése a célja (öncélú, akárcsak a homunculus-kísérletében) végül: tragikomikus, ahogy a Föld Szelleme széttöri lombikját

XIII. Űr
#

Ádám: öreg ember

Éva: -

Lucifer: Lucifer

eszme: anyagtalan lélek

a falanszter földhözragadt világából “magasabb szférákba” vágyik:
testi értelemben: a hanyatló Földről elvágyik
szellemi értelemben: elhagyva testi létét, tisztán szellemi lényként akar élni ← → a Föld Szelleme (egyesek szerint itt: a gravitáció!) nem hagyja
Ádám a kudarc ellenére is próbálkozik, még a halál sem riasztja el → végül eszméletét veszti → Lucifer már előre örül, hogy Ádám puszta anyaggá válik és örök időkre az űrben lebeg majd, mint bolygó - a Föld Szellem azonban ismét közbelép és megmenti Ádámot
sokan értelmezik az űrhajózás korának utópiájaként ezt a színt - valóban a gravitáció jelentett sokáig akadályt
visszatérve Ádám vállalja az újabb életküzdelmet

XIV. Eszkimó-szín
#

eszme: eszme nélkül, az anyag vegetatív léte

kérdés: lehetséges-e a további küzdés a Földön
a tudomány végül is nem tudta elhárítani a végső katasztrófát: az Egyenlítő területén is jégvilág uralkodik - kozmikus erők okozzák a pusztulást → értelmetlennek tűnnek az emberiség eddigi küzdelmei
az emberek elkorcsosultak → ösztönlényekké váltak újra: a félelem és az éhség irányítja őket
Ádám kiábrándul, értelmetlennek és eredménytelennek látja az emberi történelem eseményeit - az elállatiasodott Éva megjelenése csak fokozza elkeseredését

XV. Paradicsomon kívül
(az álom után)
#

a III. színből már megismert világban ébred Ádám
Ádám és Lucifer vitája:
Lucifer sztoikus “vigasztalása”: Ádám törődjön bele sorsába
Ádám szabad akaratára hivatkozik
kiderül, hogy Lucifer beletörődés alatt gyáva meghunyászkodást ért, s érvelését morálstatisztikával támasztja alá (→ nagy számok törvénye: az egyes kikerülheti a egész emberiségre szabott végzetet); egyúttal felkelti Ádámban az öngyilkosság gondolatát, mondván: így dacolhat (!) Istennel
Lucifer ugyanakkor tudja, hogy Ádám tette hiábavaló volna, hiszen Éva gyermeket vár - az emberi nem történelme elindult
Éva vallomása: Ádámot a hír lesújtja, majd felemeli
Ádám végül elfordul Lucifertől, s az Úrnak tesz fel három kérdést:
“E szűk határu lét-e mindenem?” → az Úr válasza: jótékony a bizonytalanság, hiszen a kétség (mi vár rá a halál után) az erkölcsi nagyság biztosítéka
“Megy-é előbbre majdan fajzatom?” → nem ad rá választ az Úr, nem cáfolja és nem is erősíti meg az álombéli képek hitelességét
“Van-é jutalma a nemes kebelnek, / Melyet kigúnyol vérhullásáért / A kislelkű tömeg?” → angyalok karának válasza: ne a tömeg háláját, hanem csakis “önbecsét” tekintse célul az ember - az etikus magatartás öncél
az Úr zárszava bár nem oszlatja el a homályt, de a hit (bizalom) megtartó erejét emlegetve minden további magyarázatot is elvet: az optimista küzdelmet hirdeti

A Tragédia szereplői
#

A három főszereplő egyúttal három életszféra megjelenítője is egyben:

ÁDÁM
#

férfiúi aktivitás
az állandóan küzdő: elbukó és felálló ember → erkölcse hajtja tovább, hiszen folyton változtatni, jobbítani akar
nem bír megnyugodni, folyton hajtja valami tovább
Martinkó András szavaival: Isten teremtő társa

ÉVA
#

női passzivitás
kettős szerep: egyrészt a megtisztító/felemelő erő (“intuitív igazságmegragadó erő” -Németh G. Béla); másrészről a kor produktuma
hol pozitív, hol negatív szereplő, de mindig inspiráló hatású (az új keresésére bíztatja Ádámot)
a XV. színben döntő fontosságú a szerepe:
visszahívja Ádámot a szirtfokról; az ő jóslata hirdeti a testvériséget; ő hallja és érti az angyalok szavát (az égi szót az ő “szíverén keresztül” hallja Ádám)
homályos intuíció: egy-egy pillanatra emlékezik az édeni állapotra
természeti szféra, mely átüt a hideg logikai érvelésen

LUCIFER
#

a “tagadás szelleme”
lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az embernek
bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből
ezzel az a célja., hogy Ádám elveszítse hitét
rideg, érzelemmentes, latolgató értelem
racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat
fölényes intellektus
kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt → pusztító szándéka azonban építően hat Ádámra

Tragédiaértelmezések
#

A legfőbb probléma a világ alakíthatóságának illetve determináltságának kérdése. Az emberi szabadság illetve szabad akarat korlátlanul érvényesülhet-e a világban és a történelemben, vagy a természeti törvények determinizmusának rabja csupán. Ádám a romantikus liberalizmus titánfelfogásának (=nagyember kultuszának) eszméjét képviseli el-ellankadva ugyan, de a XIV. szín borzalmáig hisz a célelvű fejlődésben, a világ alakíthatóságában. Lucifer a pozitivizmus meghatározottságtanát képviseli, a természeti, tudományos és lélektani determinizmust. A tragédia válasza az antitézisre a kritikai kiegyenlítődés lehetősége, a szabadság és determinizmus ellentmondását feloldó hegeli válasz.
Madách logikusan és következetesen viszi végig a polgári liberalizmus nagy eszméinek kialakítását a múltban, uralomra jutását a jelenben, s tragikus ellentmondásainak lehetséges következményeit a jövőben. Ehhez kapcsolja a természetből, a teremtett világból, az isteni gondviselés világából a ráció segítségével kiszakadó ember tragikus sorsának elemzését, mely szükségszerűen vezet ember és természet antitéziséig, a természeti végzet győzelméig az emberi világ fölött.
A mű történetbölcseleti vonulatát a körkörösség és teleologikusság vitája határozza meg, s a mű mindkettőre meggyőző példákat hoz.
A három szereplő közül Ádám és Lucifer a hegeli dialektika két ágát képviseli, s ennek megfelelően – a történeti színekben mutatott emberi alakjuk ellenére is – inkább tézisfigurák, eszmehordozók. A hegeli triád (tézis U antitézis ? szintézis) logikájának megfelelően Éva kiegyenlítő szerepet tölt be sokarcúságával, az egymást követő színekben egymásnak ellentmondó jellemvonásaival az élet és természet sokarcúságát és sokféleségét jelképezi.

A mű zárlata, a XV. szín értelmezése
#

Sőtér István – Németh G. Béla:

A mű legnagyobb erénye nyitottsága, s ez szinte példátlan a kérdéseket mindig lezáró XIX. századi magyar- és világirodalomban. Ádám álmából fölébredve, s a XIV. szín rettenetétől vezérelve a végső megoldáshoz, az öngyilkossághoz akar menekülni. Éva anyasága értelmetlenné teszi tettét. Ádám az Úrhoz fordul kérdéseivel: van-e értelme az emberi életnek és küzdésnek, alakítható-e az emberi élet és történelem, vagy csupán a kör-körösség értelmetlenségét szenvedjük végig. A konkrét kérdésekre az Úr nem ad egyértelmű választ, a küzdésetika és az isteni kegyelemre való ráhagyatkozás fontosságát hangsúlyozza, s így a filozófiai kérdésekre erkölcsi szinten adja meg a választ. Így válik nyitottá a mű, a kérdésekre minden kor olvasójának magának kell felelnie.

Az eszkimó színből felébredve Ádám válasza nem is lehet más, mint az öngyilkosság. A jelenet Schopenhauer filozófiájának dramatizálása, a világ értelmetlenségét felismerő individuális tettel, majd annak értelmetlenségével. Madách kérdése az, hogyan lehet meghaladni a schopenhaueri jogos pesszimizmust. Egyrészt a szabadság méltóságának és felelősségének felismerésével, ezt hangsúlyozza az angyalok kara. A szabadság lényege pedig a választás lehetősége és felelőssége. Másrészt meghaladható a pesszimizmus a világban való helytállás, a teremtő ember kötelességtudatával illetve a teremtményvoltot felismerve a kegyelemre való ráhagyatkozás képességével. Ily módon Madách kikerüli a pozitivizmus egyoldalúságát és az alapfilozófiák csapdáját, s hogy feleletet adhasson, visszanyúl Kant kötelességetikájához, illetve Szent Ágoston kegyelemtanához. Az Úr felszólítása tehát a teremtő- és teremtményvolt egységét hangsúlyozza.
Az ember tragédiája az ész segítségével a teremtett világból kilépett ember tragédiája. A végső konklúzió a második világ bukása, az ember alulmaradása a természettel szemben. Még akkor is, ha ez az antitézis mindkét világot elpusztítja. A tragédia azonban nem vonja kétségbe a teremtő ember feladatát, az akaratot és a rációt, de korlátok közé szorítja; az emberi törekvések nem léphetik túl a természeti és isteni törvények határait.

Az utolsó színben Ádám úgy érzi, magára maradt a megélt élmények tragikus következményeivel. Az Úr szava Ádám magányát is oldja, mikor mellérendeli Évát, aki szenzibilitásával (=érzékenységével), női mivoltánál fogva alkalmasabb az isteni sugallat befogadására. De mellérendeli Lucifert is, aki éppen tagadásával fogja új utak keresésére indítani Ádámot. Hangsúlyozza az Úr a lelkiismeret szavának fontosságát is, mely ellensúlyozza a ráció gőgjét.

Egyén és tömeg viszonya
#

A francia forradalom eseményei tették világossá a gondolkodás- és politológiatörténet számára, hogy a tömeg nem csupán alakítója, de legalább ilyen mértékben akadályozója és eltorzítója is a történelemnek. A legszebb, a tömegek érdekeit is megjelenítő eszmék is elbukhatnak a tömeg érzelmi hullámzásán, befolyásolhatóságán, intellektuális kiszolgáltatottságán, illetve a tömegpszichózis természetrajzán. Madách minden történelemalakító színben bemutatja ezt. Az athéni színben megfogalmazott mentség nem megoldása a problémának. Új megvilágításba helyezi a kérdést Mózes című tragédiája, ahol Mózesnek a nép pillanatnyi akaratát is megtörve kell elvezetnie népét az ígéret földjére.