a címlapkép Id. Pieter Bruegel - Dudva, Közkincs

Bábel

#

11,1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

11,2 És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

11,3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

11,4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

11,5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

11,6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

11,7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

11,8 És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

11,9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.