A mindennapi szóhasználatban az elnézést, a bocsánat(kérés) és a sajnálom kifejezéseket szinte szinonimaként kezeljük, de valójában mégsem azonos a tartalmuk.
Míg a bocsánatkérésünk, sajnálkozásunk akkor helyes, ha vétkesek vagyunk egy kínos, kellemetlen, esetleg fájdalmas helyzet létrejöttében, addig az elnézést kérő kifejezést abban az esetben kellene használnunk, ha rajtunk kívül álló, esetleg szokványos problémával állunk szemben.
A társalgási nyelvben bocsánatot, „kegyelmet” kérünk valamilyen alkalmatlankodásért, akár akaratlanul elkövetett bántalomért, közbeszólásért vagy kissé tapintatlannak vélt kérdésért. Sajnos akkor is ezt használjuk, ha segítséget kérünk valakitől ahelyett, hogy valóban kérnénk. A „sajnálom” kifejezés eredetét az etimológiai szótáraink nem közlik, a bocsánatkérés szinonimájaként említik, jóllehet a kifejezésben ott van a megbánás, bűnbánat.
De mit jelent ez a gyakorlati életben? Mikor kell elnézést kérnünk, és mikor helyesebb választás a bocsánat?
feladat #
A szöveg segítségével egészítsd ki a címben szereplő szavak valamelyikével mondatokat!
Ha a buszon, vonaton szeretnél leülni, megkérdeznéd, hogy szabad-e a hely, akkor a(z) “…………………………..” udvariassági formulát használd, ugyanis az adott helyzetben nincs miért ……………………………, vagy ……………………………….. kifejezni.
Amikor véletlenül nekiütközöl valakinek, kérj …………………………….. az okozott kellemetlenségért.
Rendszeres szófordulat, hogy: „Sajnálom, de számomra ez elfogadhatatlan” Ez helyes vagy helytelen szófordulat? ……………………., hiszen ilyen esetben nem kell a ………………….. kifejezni.
Véleményed szerint a „Ne haragudj, megkérhetlek arra, hogy…”; „Bocsánat, lenne pár perced…” szófordulatok helyett, hogyan kellene helyesen, megalázkodás nélkül segítséget kérni?
megoldás: …………………………………………….. ; …………………………………………………………………..
letölthető anyagok #
forrás #
- kidsnews.hu (Megtekintés: 2023.06.12.)
- Kibédi Varga Katalin: A jómodor nem ciki, Etikett Iskola,Budapest 2018
- Veszelszki Ágnes: Illemkalauz, Libri, Budapest 2021
- Nyelvi illemtan (Szerk: Deme László, Grétsy László, Wacha Imre) Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest 1999