Home \ magyar \ életrajz \ Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond
(1879–1942)

"Nyugat csapatjának keleti zászlója,
Mi nagy csatázásunk nagy igazolója."

"S ha a lehetetlent nem tudtuk lebírni,
Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni."

(Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz)

1908: Hét krajcár (1909: kötet is ezzel a címmel)

Élete, családja, élményei: Tiszacsécse ("tündérsziget") – Prügy ("a feledhetetlen szenvedések évei") – Debrecen (Légy jó mindhalálig) – Sárospatak (Kamaszok) – Kisújszállás (Forr a bor) – Debrecen – Pest – Leányfalu (Életem regénye, 1938)

Felesége: Holics Eugénia ~ Janka (1905–25) (a szenvedő, gyötrő, aggodalmas, féltékeny, puritán nőalakok modellje); Simonyi Mária (1926–37)


Újságok, folyóiratok: Újság (1903), Nyugat (1908-tól, majd 1929–33 között mint szerkesztő), Pesti Napló (több regényét közölte folytatásban), Kelet Népe (1939-től haláláig)

Parasztábrázolásának újszerűsége

(Előzmények: Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény parasztábrázolása és a századvégi novella)

  • új látásmód: szakít az idilli faluképpel
  • novelláiban nem nélkülözi az anekdotikus elemet,
    de a poénszerű zárlatot egy-két mondattal megtoldja
  • személyesség – az író érdekelt a cselekményben,
    azonosul a hőseivel, így a rejtett indítékok megmutatására képes
  • az ösztönös és a tudatos hajtóerők bemutatása
    (naturalizmus)
  • a falu társadalmi tagozódásának s a társadalmi helyzetnek megfelelő családi normarendszerek bemutatása
  • a hétköznapi történetnek szimbolikus jelentést ad
  • szereplői beszédével rendkívüli módon,
    egyénítetten jellemező; népies szóhasználat
    (a tájnyelvi kiejtésnek fonetikus írással való érzékeltetése)

Művészetének erőssége

  • az elbeszélésmód közvetlensége, természetessége
  • spontán mesélőkedve
  • a kompozíció drámai kialakítására való készség,
    drámai sűrítés

A harmincas évek közepén a népi írók mozgalmának ihletője, szervezője.

A jövő letéteményesének a falut, a magyar parasztot tekintik.

A gondok-bajok dokumentumszerűen pontos írói ábrázolásának műfaja: az irodalmi szociográfia

Móricz világában a paraszt, a népi őserő bemutatása mellett ott van

  • a kisváros (Ilosva, Zsarátnok),
  • a városi szegénység (Csibe-novellák),
  • a háború (Kis Samu Jóska, Szegény emberek),
  • a dzsentri (Úri muri), a történelem (Báthory és Bethlen)

Pályája

  1. 1919-ig

    2. Regények

    • Sárarany (1910) Turi Dani – "Dúvad" – őserő,
      kielégíthetetlen testi vágy – értelmetlen tett – az érték,
      a tehetség pusztulása
    • Az Isten háta mögött (1911) főszereplője Veres Pálné – "a magyar Bovaryné" – tragikomikus hősnő
    • A fáklya (1917) főhőse, Matolcsy Miklós nagy tervei megalkuvásba torkollnak. A könyv végén a tűzvész (Ökörító!) valóságos és szimbolikus:
      "Elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott."

    Novellák

    • Judith és Eszter (büszkeség és sértettség
      – a családon belüli vagyoni különbség – személyesség)
    • Tragédia (Kis János – Sarudi)
      Szegény emberek – a szabadságos katona tudatzavara
      "Teremtő isten, ez az ember nem tiszta!"
  2.  
    • Légy jó mindhalálig (1920)
    • Tündérkert (1921–22): a két fejedelemn Báthory és Bethlen alakjában: a forradalmi út és a reformok; a szélsőséges radikalizmus és a pozitív építőmunka szembeállítása
      (Ady Móricz ?)
      Sem Báthory, sem Bethlen nem teljes személyiség:
      Báthory kihívja a sorsot maga ellen, bethlen alkalmazkodik hozzá; Báthory kiéli, Bethlen elfojtja szenvedélyeit
    • A trilógia másik két része: A nagy fejedelem (1927)
    • A nap árnyéka (1934)
    • Együtt: Erdély (1935)
    • A dzsentri tegnapja: Kivilágos kivirradtig (1924)
      Ideje: 1898. december 26.
    • Úri muri (1927)
      Időtartama: 4 nap 1896-ban
      Szakhmáry Zoltán, Rozika, Csörgheő Csuli, Borbíró, Lekenczey, "a szent tűz"
    • Rokonok (1932) A dzsentriből való kiábrándulás regénye "A kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon"
      "Zs. v." – "a rokonságok és a panamák lápvilága"
      – Kopjáss "hasznavehető" emberré válik, "meglövi magát";
      Lina – Magdaléna
    • Barbárok (1931)
      Balladaszerű elbeszélés, drámaiság; Bodri juhász és a veres juhász; a rézveretes szíj; az önfeládozó hűségű feleség
  3. Utolsó évtizede
    • A boldog ember (1935) – Joó György
      (az irodalmi szociográfia egyik alapkönyve)
      Hőse – Móricz rokona – nem lázadó hős, a munka,
      az élniakarás példája
      A boldog idő: a századelő
    • A Csibe-novellák és az Árvácska (1940) c. regénye hőse fogadott leánya (Csöre, Pösze; Dudásék, Szennyesék, Verőék; – tűz)
    • Betyárregényei: Betyár (1936), Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941), Rózsa Sándor összevonja (1942)

Menü