| Lk 1.1 | Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, |
| Lk 1.2 | ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, |
| Lk 1.3 | jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, |
| Lk 1.4 | hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak. |
| Lk 1.5 | Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abia osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták. |
| Lk 1.6 | Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. |
| Lk 1.7 | De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak. |
| Lk 1.8 | Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt, |
| Lk 1.9 | s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. |
| Lk 1.10 | Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. |
| Lk 1.11 | Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. |
| Lk 1.12 | Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. |
| Lk 1.13 | Az angyal azonban így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. |
| Lk 1.14 | Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. |
| Lk 1.15 | Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. |
| Lk 1.16 | Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. |
| Lk 1.17 | Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak." |
| Lk 1.18 | Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban." |
| Lk 1.19 | "Én Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. |
| Lk 1.20 | Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni." |
| Lk 1.21 | A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. |
| Lk 1.22 | Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, |
| Lk 1.23 | s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. |
| Lk 1.24 | E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. |
| Lk 1.25 | "Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított." |
| Lk 1.26 | A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába |
| Lk 1.27 | egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.Lk 1.28Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." |
| Lk 1.29 | E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. |
| Lk 1.30 | Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. |
| Lk 1.31 | Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. |
| Lk 1.32 | Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, |
| Lk 1.33 | és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." |
| Lk 1.34 | Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" |
| Lk 1.35 | Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. |
| Lk 1.36 | Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, |
| Lk 1.37 | mert Istennél semmi sem lehetetlen." |
| Lk 1.38 | Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott. |
| Lk 1.39 | Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. |
| Lk 1.40 | Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. |
| Lk 1.41 | Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. |
| Lk 1.42 | Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! |
| Lk 1.43 | Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? |
| Lk 1.44 | Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. |
| Lk 1.45 | Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" |
| Lk 1.46 | Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat, |
| Lk 1.47 | és szívem ujjong megváltó Istenemben, |
| Lk 1.48 | mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, |
| Lk 1.49 | mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. |
| Lk 1.50 | Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. |
| Lk 1.51 | Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, |
| Lk 1.52 | letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. |
| Lk 1.53 | Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. |
| Lk 1.54 | Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, |
| Lk 1.55 | amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." |
| Lk 1.56 | Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért. |
| Lk 2.1 | Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. |
| Lk 2.2 | Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. |
| Lk 2.3 | Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. |
| Lk 2.4 | József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, |
| Lk 2.5 | hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. |
| Lk 2.6 | Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. |
| Lk 2.7 | Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. |
| Lk 2.8 | Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. |
| Lk 2.9 | Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. |
| Lk 2.10 | De az angyal így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. |
| Lk 2.11 | Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. |
| Lk 2.12 | Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket." |
| Lk 2.13 | Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: |
| Lk 2.14 | "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!" |
| Lk 2.15 | Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!" |
| Lk 2.16 | Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. |
| Lk 2.17 | Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. |
| Lk 2.18 | Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. |
| Lk 2.19 | Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. |
| Lk 2.20 | A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. |
| Lk 2.21 | Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna. |
| Lk 2.22 | Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, |
| Lk 23.1 | Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték. |
| Lk 23.2 | Ott vádolni kezdték: "Azt tapasztaltuk - mondták -, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás-király." |
| Lk 23.3 | Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" - felelte. |
| Lk 23.4 | Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmiben nem találom ezt az embert bűnösnek." |
| Lk 23.5 | De azok erősködtek: "Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig." |
| Lk 23.6 | Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. |
| Lk 23.7 | Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. |
| Lk 23.8 | Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. |
| Lk 23.9 | Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. |
| Lk 23.10 | A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. |
| Lk 23.11 | Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. |
| Lk 23.12 | Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak. |
| Lk 23.13 | Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, |
| Lk 23.14 | s így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. |
| Lk 23.15 | És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. |
| Lk 23.16 | Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom." |
| Lk 23.17 | Az ünnep alkalmával szabadon kellett bocsátania egy foglyot. |
| Lk 23.18 | Az egész nép ezt ordította: "Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!" |
| Lk 23.19 | A városban lázadás tört ki, és Barabás gyilkosság miatt került börtönbe. |
| Lk 23.20 | Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. |
| Lk 23.21 | De tovább ordítoztak: "Keresztre! Keresztre vele!" |
| Lk 23.22 | Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom." |
| Lk 23.23 | De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre. |
| Lk 23.24 | Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. |
| Lk 23.25 | Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. |
| Lk 23.26 | Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. |
| Lk 23.27 | Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. |
| Lk 23.28 | Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok, |
| Lk 23.29 | mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. |
| Lk 23.30 | Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! |
| Lk 23.31 | Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?" |
| Lk 23.32 | Két kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. |
| Lk 23.33 | Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. |
| Lk 23.34 | Jézus pedig mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." Ruháján sorsot vetve megosztoztak. |
| Lk 23.35 | A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: "Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja." |
| Lk 23.36 | Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: |
| Lk 23.37 | "Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!" - mondták. |
| Lk 23.38 | Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: "Ez a zsidók királya." |
| Lk 23.39 | Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." |
| Lk 23.40 | A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. |
| Lk 23.41 | Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." |
| Lk 23.42 | Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban." |
| Lk 23.43 | Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben." |
| Lk 23.44 | A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. |
| Lk 23.45 | A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. |
| Lk 23.46 | Jézus ekkor hangosan felkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." E szavakkal kilehelte lelkét. |
| Lk 23.47 | Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igaz volt." |
| Lk 23.48 | És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és szétoszlott. |
| Lk 23.49 | Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt |
| Lk 23.50 | Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából származott, és maga is várta az Isten országát. |
| Lk 23.51 | Ő nem értett egyet a határozattal és az eljárással. |
| Lk 23.52 | Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. |
| Lk 23.53 | Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte, ahol még nem feküdt senki. |
| Lk 23.54 | A készület napja volt, a szombat már beállóban. |
| Lk 23.55 | A Galileából érkezett asszonyok is elmentek és megnézték a sírt, hogyan helyezték el benne a holttestet. |
| Lk 23.56 | Hazatérőben illatszereket és keneteket vásároltak, a szombatot meg a parancs szerint nyugalomban töltötték. |
| Lk 24.1A | hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. |
| Lk 24.2Ú | gy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. |
| Lk 24.3B | ementek, de az Úr Jézus testét nem találták. |
| Lk 24.4M | ég fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. |
| Lk 24.5I | jedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a halottak között? |
| Lk 24.6N | incs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: |
| Lk 24.7A | z Emberfiának - mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad." |
| Lk 24.8E | rre eszükbe jutottak e szavai. |
| Lk 24.9A | sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. |
| Lk 24.10 | Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, |
| Lk 24.11 | de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. |
| Lk 24.12 | Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken. |
| Lk 24.13 | Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. |
| Lk 24.14 | Az eseményekről beszélgettek. |
| Lk 24.15 | Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. |
| Lk 24.16 | De szemük képtelen volt felismerni. |
| Lk 24.17 | Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak. |
| Lk 24.18 | Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban." |
| Lk 24.19 | "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. |
| Lk 24.20 | Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. |
| Lk 24.21 | Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. |
| Lk 24.22 | Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, |
| Lk 24.23 | s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. |
| Lk 24.24 | Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták." |
| Lk 24.25 | Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. |
| Lk 24.26 | Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" |
| Lk 24.27 | Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. |
| Lk 24.28 | Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. |
| Lk 24.29 | De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. |
| Lk 24.30 | Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. |
| Lk 24.31 | Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. |
| Lk 24.32 | "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" |
| Lk 24.33 | Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. |
| Lk 24.34 | Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. |
| Lk 24.35 | Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor. |
| Lk 24.36 | Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" |
| Lk 24.37 | Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. |
| Lk 24.38 | De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? |
| Lk 24.39 | Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." |
| Lk 24.40 | Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. |
| Lk 24.41 | De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" |
| Lk 24.42 | Adtak neki egy darab sült halat. |
| Lk 24.43 | Fogta és a szemük láttára evett belőle. |
| Lk 24.44 | Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." |
| Lk 24.45 | Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: |
| Lk 24.46 | "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. |
| Lk 24.47 | Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. |
| Lk 24.48 | Ti tanúi vagytok ezeknek. |
| Lk 24.49 | Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt." |
| Lk 24.50 | Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. |
| Lk 24.51 | Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. |
| Lk 24.52 | Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. |
| Lk 24.53 | Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent. |