| Mt 1 | |
|---|
| Mt 1.1 |
Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. |
| Mt 1.2 |
Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. |
| Mt 1.3 |
Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. |
| Mt 1.4 |
Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. |
| Mt 1.5 |
Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, |
| Mt 1.6 |
Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. |
| Mt 1.7 |
Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. |
| Mt 1.8 |
Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. |
| Mt 1.9 |
Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. |
| Mt 1.10 |
Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját. |
| Mt 1.11 |
Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor. |
| Mt 1.12 |
A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. |
| Mt 1.13 |
Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort. |
| Mt 1.14 |
Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. |
| Mt 1.15 |
Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. |
| Mt 1.16 |
Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. |
| Mt 1.17 |
Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék. |
| Mt 1.18 |
Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. |
| Mt 1.19 |
Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. |
| Mt 1.20 |
Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! |
| Mt 1.21 |
Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." |
| Mt 1.22 |
Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: |
| Mt 1.23 |
Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. |
| Mt 1.24 |
József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, |
| Mt 1.25 |
de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta. |
| Mt 2 | |
|---|
| Mt 2.1 |
Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe |
| Mt 2.2 |
és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." |
| Mt 2.3 |
Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. |
| Mt 2.4 |
Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. |
| Mt 2.5 |
"Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: |
| Mt 2.6 |
Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz." |
| Mt 2.7 |
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. |
| Mt 2.8 |
Aztán elküldte őket Betlehembe: "Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." |
| Mt 2.9 |
Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. |
| Mt 2.10 |
A csillagot megpillantva nagyon megörültek. |
| Mt 2.11 |
Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. |
| Mt 2.12 |
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. |
| Mt 2.13 |
Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: "Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni." |
| Mt 2.14 |
Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. |
| Mt 2.15 |
Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: "Egyiptomból hívtam az én fiamat." |
| Mt 2.16 |
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. |
| Mt 26.35 |
Péter erősködött: "Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is. |
| Mt 26.36 |
Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. "Üljetek le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom." |
| Mt 26.37 |
Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. |
| Mt 26.38 |
"Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. - Maradjatok itt és virrasszatok velem!" |
| Mt 26.39 |
Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" |
| Mt 26.40 |
Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? |
| Mt 26.41 |
Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen." |
| Mt 26.42 |
Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!" |
| Mt 26.43 |
Amikor visszatért, megint alva találta őket. |
| Mt 26.44 |
Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. |
| Mt 26.45 |
Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. |
| Mt 26.46 |
Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul." |
| Mt 26.47 |
Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. |
| Mt 26.48 |
Az áruló jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok el!" |
| Mt 26.49 |
Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és megcsókolta. |
| Mt 26.50 |
Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. |
| Mt 26.51 |
Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. |
| Mt 26.52 |
Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. |
| Mt 26.53 |
Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? |
| Mt 26.54 |
De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?" |
| Mt 26.55 |
Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. |
| Mt 26.56 |
Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. |
| Mt 26.57 |
Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. |
| Mt 26.58 |
Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. |
| Mt 26.59 |
A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, |
| Mt 26.60 |
de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, |
| Mt 26.61 |
s így vádaskodott: "Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni." |
| Mt 26.62 |
A főpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?" |
| Mt 26.63 |
Jézus hallgatott. A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?" |
| Mt 26.64 |
"Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin." |
| Mt 26.65 |
A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. |
| Mt 26.66 |
Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" - kiabálták. |
| Mt 26.67 |
Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, |
| Mt 26.68 |
és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!" |
| Mt 26.69 |
Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: "Te is a galileai Jézussal voltál." |
| Mt 26.70 |
De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz." |
| Mt 26.71 |
Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a többieknek. |
| Mt 26.72 |
Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert." |
| Mt 26.73 |
Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul." |
| Mt 26.74 |
Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas. |
| Mt 26.75 |
Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és keserves sírásra fakadt. |
| Mt 27 | |
|---|
| Mt 27.1 |
Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. |
| Mt 27.2 |
Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátus helytartónak. |
| Mt 27.3 |
Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. |
| Mt 27.4 |
"Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz vért." "Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod!" |
| Mt 27.5 |
Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. |
| Mt 27.6 |
A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja." |
| Mt 27.7 |
Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. |
| Mt 27.8 |
Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. |
| Mt 27.9 |
Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, |
| Mt 27.10 |
s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem. |
| Mt 27.11 |
Közben Jézust a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - felelte Jézus. |
| Mt 27.12 |
A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit. |
| Mt 27.13 |
Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?" |
| Mt 27.14 |
De ő egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. |
| Mt 27.15 |
Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. |
| Mt 27.16 |
Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. |
| Mt 27.17 |
Pilátus kérdést intézett hozzájuk: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" |
| Mt 27.18 |
Tudta ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. |
| Mt 27.19 |
Míg ott ült ítélőszékében, a felesége üzenetet küldött neki: "Ne legyen közöd annak az embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta." |
| Mt 27.20 |
A főpapok és a vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig kívánja halálát. |
| Mt 27.21 |
A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást!" - kiáltották. |
| Mt 27.22 |
Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!" |
| Mt 27.23 |
"De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!" |
| Mt 27.24 |
Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" |
| Mt 27.25 |
Erre az egész tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!" |
| Mt 27.26 |
Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. |
| Mt 27.27 |
A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. |
| Mt 27.28 |
Megfosztották ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. |
| Mt 27.29 |
Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" |
| Mt 27.30 |
Közben leköpdösték, fogták a nádat s verték a fejét. |
| Mt 27.31 |
Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék. |
| Mt 27.32 |
Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. |
| Mt 27.33 |
Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. |
| Mt 27.34 |
Itt epével kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. |
| Mt 27.35 |
Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, |
| Mt 27.36 |
majd leheveredtek, és őrizték. |
| Mt 27.37 |
Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya." |
| Mt 27.38 |
Vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. |
| Mt 27.39 |
Az arra menők káromolták, s fejüket csóválva |
| Mt 27.40 |
mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" |
| Mt 27.41 |
Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: |
| Mt 27.42 |
"Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. |
| Mt 27.43 |
Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta: Isten Fia vagyok." |
| Mt 27.44 |
Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is. |
| Mt 27.45 |
A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. |
| Mt 27.46 |
Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" |
| Mt 27.47 |
Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja." |
| Mt 27.48 |
Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. |
| Mt 27.49 |
A többiek meg így beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" |
| Mt 27.50 |
Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. |
| Mt 27.51 |
Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, |
| Mt 27.52 |
sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. |
| Mt 27.53 |
Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek. |
| Mt 27.54 |
A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták. |
| Mt 27.55 |
Messziről több asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték, és gondoskodtak róla. |
| Mt 27.56 |
Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja. |
| Mt 27.57 |
Amikor már estére járt az idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus tanítványa volt. |
| Mt 27.58 |
Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki. |
| Mt 27.59 |
József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, |
| Mt 27.60 |
s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. |
| Mt 27.61 |
Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. |
| Mt 27.62 |
Másnap, a készület napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és |
| Mt 27.63 |
figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt állította: Harmadnapra feltámadok. |
| Mt 27.64 |
Rendeld hát el, hogy harmadnapig őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás rosszabb lenne az előbbinél." |
| Mt 27.65 |
"Legyen őrségetek - válaszolta Pilátus -, menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!" |
| Mt 27.66 |
Erre elmentek, lepecsételték a követ, és őrséget állítottak a sírhoz. |
| Mt 28 | |
|---|
| Mt 28.1 |
Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. |
| Mt 28.2 |
Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. |
| Mt 28.3 |
Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. |
| Mt 28.4 |
Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. |
| Mt 28.5 |
Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: "Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. |
| Mt 28.6 |
Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! |
| Mt 28.7 |
Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam." |
|---|
| Mt 28.8 |
Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. |
| Mt 28.9 |
Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: "Üdv nektek!" Odafutottak, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. |
| Mt 28.10 |
Jézus így szólt: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak." |