Hádész és Perszephóné

Hádész:

Az Alvilág fejedelme. A három fiútestvér Hádész, Poszeidón és Zeusz sorsot húztak, hogy a világ melyik részét ki fogja uralni. Zeuszé lett az ég, Poszeidóné a tenger, Hádészé pedig az Alvilág. Hádész birodalma a föld mélyén terült el, első övezete a vad, kietlen Aszphodélosz mezők voltak, amelyet a Könnyek mezejének is neveztek. Itt azok az elhunytak bolyongtak céltalanul, akik életükben se jók, se rosszak vagy jók is, meg rosszak is voltak. A következő az előzővel határos övezet az Erebosz örök homálya, ahol Hádész lángszínű palotája állt. Itt lakott feleségével, Perszephónéval, Démétér leányával, akit ő rabolt el a felvilágból. A palotától balra egy fehér ciprusfa állt, közvetlen a feledést hozó Léthé vize mellet, ahová a beavatatlan halottak jártak inni. Innen az Ereboszból, Hádész trónszéke alól eredtek az alvilági folyamok: a Sztüx, a mindent megdermeszt, aminek habjaira az istenek esküdtek, az Akheron, a bánat folyója, a Kokütosz, a jajveszékelés folyója, a lángfolyó a Phlégéton, a feledés folyója a Léthé. A lelkeket a Sztüxön Khárón vitte át, a túlpartra rozoga ladikján, de csak azokat, akik megfizették a révpénzt (ezért a halottak szájába pénzt helyeztek). A folyó túloldalán Kerberosz őrizte a bejáratot, beengedve mindenkit, de vissza senkit. Három út találkozásánál volt található az alvilági bírák triászának székhelye (Aiakosz, Minósz, Rhadamanthüsz). Az újonnan érkezett szellemek mind ide zarándokoltak, hogy döntsenek további sorsuk felől, majd az ítélethirdetés után útnak indították őket a három út valamelyikén: az Aszphodélosz mezőkre, a Tartaroszba vagy az Élüszionba. A Tartarosz az Alvilág legmélyebb régiójában helyezkedett el, kapuját a Hekatonkheirek őrizték. Itt a bűnösök lakoltak, szenvedtek vétkeikért. Az Élüszionban az életükben bűntelenek éltek tovább, ahol örök nappal és meleg uralkodott. Lakói szüntelenül vigadtak és játszottak. Az Élüsziontól nem messze terültek el a Boldogok szigetei, ahol Kronosz uralma alatt azoknak az embereknek a lelkei éltek, örök boldogságban, akik már háromszor érdemelték ki az Élüsziont. Hádész ritkán látogatott a felvilágra, csak ha az Olümposzra hívták. Ilyenkor fekete fogatát használta, amelyet négy füstokádó fekete ló húzott: Orphnaiosz ("a sötét"), Aithón ("az égő"), Nükteusz ("az éji") és Alasztór ("a bosszú"). Így rabolta el egyszer Perszephónét is, aki hűséges felesége lett, bár gyermekei nem voltak tőle. Legértékesebb tárgya a láthatatlanná tevő sisak volt. Szent fája a ciprus, virága a nárcisz volt.

Perszephóné:

Az egyik virágszedés alkalmával Perszephóné egy szép nárciszt pillantott meg a távolban, s társnőit otthagyva a virágért szaladt, de mikor letépte, a föld megnyílt, a mélységből négy fekete ló által húzott szekerén Hádész bukkant fel és a lányt felnyalábolva visszabukott a föld alá. Társnői csak Perszephóné kétségbeesett sikolyát hallották, de nem látták hova tűnt. A sikoltásra a helyszínre siető Démétér sem találta leányát és kétségbeesésében hosszú bolyongásba kezdett, hogy megtalálja a. Kilenc nap múlva találkozott Hekátéval, de ő is csak a sikolyt hallotta, hogy ki rabolta el a lányt, azt nem tudta megmondani. Felajánlotta Démétérnek, hogy elkíséri Hélioszhoz, aki mindent lát, hátha ő tud segíteni. Héliosz csakugyan tudta a lányrabló kilétét és még azt is elárulta az istennőnek, hogy a rablás Zeusz tudtával történt. Démétér haragjában elhagyta az Olümposzt és az emberek közé költözött, mérgében meddővé tette a szántóföldeket és éhínség szakadt az emberekre. Zeusz különböző követségeket menesztett hozzá, de Démétér nem engedett, kijelentette, hogy addig nem sarjaszt termést, amíg Perszephónét viszont nem látja. A lány pedig ezalatt az Alvilágban csak egyre sírt anyja után, vissza akart térni hozzá, és semmiféle ételt nem fogadott el Hádésztól, hisz jól tudta, ha már evett valamit az Alvilágban, többé nem térhet vissza a földre. Egyre jobban gyötörte az éhség, és egy óvatlan pillanatban Hádész gyümölcsösében titokban megette egy gránátalma magját. Zeusz, hogy megszüntesse a halandókra szakadt éhínséget és kiengesztelje nővérét, elküldte Hermészt Hádészhoz, hogy engedje vissza Perszephónét az anyjához. Hádész kelletlenül ugyan, de visszaadta a lányt, ám Perszephóné gránátalmamagot evett, az övé kellett hogy maradjon a lány. De azért elengedte Démétérhez. Démétér kitörő örömmel fogadta leányát, de amikor a magról hallott, nem akarta visszaengedni. Végül Zeusz oldotta meg a helyzetet, elrendelte, hogy Perszephóné mint a vetések istennője az év kétharmad részét anyjával töltse az Olümposzon és egyharmad részét pedig Hádész feleségeként az Alvilágban mint annak királynője. Perszephónénak nem születtek gyermekei Hádésztól, de nem tűrte, hogy az megcsalja.